A csokoládé több ezer éves múltra tekint vissza, a kakaófa terméséből, a kakaóbabból készül. A kakaófa eredeti elterjedési területe Dél- és Közép-Amerika (elsősorban a mai Ecuador és Venezuela területe). A csokoládé fogyasztása az olmék és maja kultúráig vezethető vissza.
A maja birodalomban a kakaóport összekeverték kukoricaliszttel és különféle fűszerekkel, mézzel és vízzel higították. A maja kultúrában a társadalom minden tagja és osztálya fogyasztotta a csokoládét, mely akkor még ital volt, a csokoládé szinte minden étkezésnek a része volt. A kakaóból készült ital is, de a kakaót ételek ízesítésére és rituális felajánlásként is használták.
A csokoládé szó az azték tchocoatl szóból származik, melynek jelentése: keserű (xocolli) víz (atl).
Az aztékoknál nagy tisztelet övezte a csokoládét, a kakaóbabot fizetőeszközként is használták, azonban a csokoládét elsősorban az azték elit fogyasztotta. Montezuma azték uralkodó a feljegyzések szerint naponta több litert megivott az élénkítő hatású és afrodiziákumként is tisztelt csokoládé italból.
Az 1400-as évek végére Spanyolországban is elterjedt a csokoládé fogyasztása. 1585-től rendszeresen importálták Közép-Amerikából. A csokoládé gyorsan elterjedt a nagyobb európai városokban, egymás után nyíltak a csokoládéházak. Az USA-ban az első csokoládéház 1682-ben nyitott Bostonban. A Függetlenségi háborúban a katonák gyakran élelmiszerként és fizettségként is csokoládét kaptak.
Egy holland vegyész 1828-ban fedezte fel, hogy hogyan lehet a kakaóbab őrleményből port készíteni, melyet később könnyedén össze lehet keverni vízzel. Ezzel megnyílt az út a csokoládé tömeggyártása előtt. Tejcsokoládét először a svájci Nestlé gyártott szárított tejpor hozzáadásával.
Azonban a tömeggyártásban készült csokoládék nem tekinthetők egészséges ételnek (az alacsony kakaótartalom, magas cukortartalom és sok adalékanyag miatt), azonban az étcsokoládét (különösen a kézműves étcsokoládékat) rendkívül egészségesnek tartják. A jó minőségű étcsokoládé a kakaóporon és az esetleg hozzáadott cukron kívül nem tartalmaz más anyagot, így a kakaóbabban található nyomelemek és biológiailag aktív vegyületek hatása akadálytalanul érvényesülhet.
Az étcsokoládé íze függ a kakaóbab fajtájától, a termőterülettől, a szárítás és feldolgozás módjától, valamint a csokoládé készítő tudásától is. A három legelterjedtebb kakaófa fajta a criollo, a forastero és a trinitario.
A kézműves csokoládék reneszánszukat élik, és nem véletlenül! A kézműves csokoládék visszaállíthatják a csokoládé régi nimbuszát, amitől a tömeggyártás megfosztotta az elmúlt évtizedekben. Ha kézműves csokoládét vásárolunk, biztosak lehetünk benne, hogy az árából tisztes megélhetést biztosítunk a termelőknek és gyártóknak, hogy adalékanyag mentes, kiváló minőségű alapanyagokból készült terméket fogyasztunk, továbbá, hogy a csokoládé alapanyagául szolgáló kakaóbab termelése elősegíti a helyi biodiverzitás megőrzését.
Ha a kakaó teljes ízét és pozitív hatásait maradéktalanul meg akarjuk tapasztalni, akkor érdemes magas kakaótartalmú, akár 100%-os kakaótartalmú csokoládét fogyasztanunk. A legjobb kakaónak és a gondos szárításnak és pörkölésnek köszönhetően a 100%-os étcsokoládék sokszor kifejezetten ízletesek, finomak és zamatosak. Érdemes kipróbálni őket, bátraké a szerencse!
